Ló – a gyógyító társ
| Forrás: Drinfo.hu/MediPress/AFP | |
| Amellett, hogy a lovaglás jó szórakozás, a lovak kapcsolati készségeket taníthatnak és segíthetnek a fizikai vagy mentális fogyatékkal élő embereknek – legalábbis ezt állítja a hippoterápia.„A lovak visszatükrözik azokat az érzelmeket, amelyeket az emberek megpróbálnak elrejteni” – mondja Linda Kohanov, a tudományág egyik úttörője, aki az arizonai Epona központot működteti az Egyesült Államokban. „Kapcsolati készségeket tanítanak.”
A hippoterápia (lóterápia) két nagy tudományágat ötvöz – a lovakkal végzett pszichoterápiát és a lovak segítségével végzett személyiségfejlesztést. A lovakkal végzett terápiás munka azonban nem feltétlenül áll lovaglásból, mondja Brigitte Martin a francia Lóterápia Szövetség társelnöke. „Lóápolás közben, vagy hosszú kantáron futó lóval is végezhetik. A ló közvetítő szerepet játszik a terapeuta és a páciens között.” Martin autista, vak vagy süket gyermekekkel dolgozik, az ő kapcsolatukat igyekszik elősegíteni egy pónival. „A gyermek kevésbé izgatja fel magát, jobban megnyugszik” – állítja. A lóterápia a testtartást és a közérzetet is javítja, magyarázza Josee-Laura Delacoux, a Francia Országos Lóterápia Társaság tagja. „Láthatjuk, ahogyan az emberek megnyílnak, és többet mosolyognak. A lovak rendkívül érzékenyek. Fogják az érzelmeket anélkül, hogy ítélkeznének, ez pedig lehetővé teszi, hogy az emberek kifejezhessék önmagukat.” Claire Morin a francia Cheval Contact szövetségtől arról számol be, hogy maga a lovaglás nem is létfontosságú, bár fontos lehet. „Az emberek életét megváltoztathatja egy lóval való kapcsolata. Látják, hogyan kommunikálnak másokkal, és mit kell megváltoztatniuk önmagukban. Megtanulják, hogyan kell nemet mondani, korlátokat húzni, de mindezt természetes módon, hatalmi harcok nélkül.” Morin arról beszél, hogy ő a facilitátor, a ló pedig a terapeuta szerepét tölti be. „Intuitív kommunikáció zajlik a lovak és az emberek között. A ló az embert eljuttatja az itt-és-most-ba.” Yves Rivet, aki Charente-Maritime alapított egy lovasiskolát, ahol szellemi fogyatékosok dolgoznak lóápolóként és az instruktorok segítőiként, azt állítja, a kezdeményezés hatására másképp látják őket. „A lovagolni érkező emberek nem fogyatékosként látják őket, hanem képzett istállósegédként. A szégyenbélyeg eltűnt.” A terápiás lovaglás az 1970-es években kezdődött Franciaországban, és az 1980-as évektől kezdve használták szellemi fogyatékosok segítésére. „Először fizioterapeuták alkalmazták, aztán szociális és családi problémákkal illetve magatartásproblémákkal, sőt személyiségzavarral küzdő gyermekek segítésére. |
megtekintve 1003 alkalommal - 500 látogató által
